A hét műalkotása:
Dániel az oroszlánok vermében
1. Kép. Részlet az Ókeresztény Mauzóleum sírkamrájának északi faláról.
A pécsi Ókeresztény Mauzóleum festett sírkamrájának északi oldalán megmaradt freskósorozat egyik jelenete Dániel próféta történetét ábrázolja, akit hite miatt az oroszlánok elé vetettek. A falfestményen Dániel mindkét kezét a magasba emeli. Két karjától jobbra és balra koszorú látható, amelyről piros szalagok csüngenek le. Dániel rövid tunikát visel, derekán övvel. Lábánál két oroszlán fekszik, egyikük vicsorogva nézi a prófétát, a másik fejét elfordítja tőle.
Az I. számú, úgynevezett Péter-Pál sírkamra belső festett terének keleti oldalfalát három panelből álló freskósorozat díszíti. A középső képjelenet tönkrement. Egyes vélemények szerint a fennmaradt apró részlet az oroszlánok közé dobott Dániel csípőjének részletét ábrázolná.
2. Kép. Rekonstrukció a Péter-Pál sírkamra Dániel jelenetéről.
A bibliai történetből kiderül, hogy Dániel szenvedésének alapvetően két oka volt: egyrészt nem volt hajlandó egy élő embert istenként tisztelni, másrészt nem volt hajlandó nem tisztelni saját istenét.
Dániel az oroszlánok barlangjában [...] „Dárius király, örökké élj! Országod főfelügyelői és satrapái, tanácsosai és vezérei megállapodtak abban, hogy királyi határozatot kellene kibocsátani, és szigorú tilalmat elrendelni, hogy aki harminc napon belül rajtad kívül, ó király, bárki máshoz fordul, akár istenhez, akár emberhez valamely kéréssel, azt az oroszlánok barlangjába kell vetni.” [...] Dániel tudta, hogy kibocsátották a rendeletet. Mégis bement a házába, és felső termének Jeruzsálem felé nyíló ablakánál naponta háromszor térdre borult. Imádkozott és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is tette. Ezek az emberek azonban rátörtek, és rajtakapták Dánielt, amint éppen Istenéhez imádkozott. [...] Erre azt mondták a királynak: „Dániel, aki Júda foglyai közül való, nem törődik veled és tilalmaddal, amelyet kiadtál. Naponta három ízben elvégzi imádságát.” [...] Erre a király kiadta a parancsot, Dánielt elővezették és az oroszlánok barlangjába vetették. A király azt mondta Dánielnek: „A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, meg fog menteni.” [...] A király már kora hajnalban fölkelt, és sietve az oroszlánok barlangjához ment. Amint a barlanghoz közeledett, panaszos szóval Dánielt emlegette. Ezt mondta a király Dánielnek: „Dániel, az élő Isten szolgája! A te Istened, akit te állhatatosan tiszteltél, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?” Dániel így felelt a királynak: „Király, örökké élj! Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját. Nem engedte, hogy ártsanak nekem, mert ártatlannak talált. De ellened se követtem el vétséget, ó király!”...
Dán 6, 2–24.
Szakirodalom:
Pozsárkó Csaba, «A sopiannaei „Mauzóleum” szimbólumai». Ókor 4/1–2, 2005, 65–70.
Hudák Krisztina, Nagy Levente, Megfestett Mennyország. Barangolás a pécsi ókeresztény temetőben. Örökségi füzetek 6. 2009. 18-23.
