Apszis
A görög ἀψίς, latin apsis (kiöblösödés, boltozat) szóból ered. A keresztény templomok szentélyeit többnyire félkörívvel (vagy sokszöggel) lezáró, félkupolával fedett térrész. A Cella Septichora vagy hétkaréjos épület a pécsi ókeresztény temető eddig ismert legnagyobb épülete. Nevét a hét apszisáról kapta. A Cella Septichoránál alkalmazott hét apszis teljesen egyedi megoldás, számát tekintve egyedülálló az ókeresztény építészet tekintetében.
Cella Septichora
Fibula
Latin szó, a figere (odatűz, megerősít) származéka. Ruhakapocs, csat, amellyel az ókorban általában a köpenyt vagy felsőruhát tűzték össze vállnál. A mai biztosítótűhöz hasonló elven működött. A 4. századi sírokban leggyakoribb mellékletek a viseleti tárgyak. Nőknél a karkötő, nyaklánc, fülbevaló-együttes, ezenkívül a gyűrű(k) és a hajtű; férfi temetkezéseknél a fibula, csat és szíjvég.
Kerámiát vagy üvegedényt csak ritkán helyeztek sírba.
Az eszközmelléklet kevés, nem is jellemző. Az érem sírba helyezése mellékletként azonban nagyon gyakori.
Hagymafejes fibula
Akrotérion
A görög ἄκρος (szélső) melléknév származéka. Az ókori görög és római építészetben az épületek oromfalának csúcsán és sarkain látható díszítőelem. A pécsi Világörökség területén látható szarkofágok lezárására szolgáló nyeregtetős fedelek sarkain szintén ezek a kiugró sarokdíszek, akrotérionok figyelhetők meg.
Ókeresztény Mauzóleum – szarkofág részlet. Fotó: Tám László
Cella Septichora Látogatóközpont – szarkofág. Fotó: Cseri László
Cella memoriae
A latin cella és memoria (emlék) szavakból áll. Többnyire kis méretű, földfelszíni emlékkápolna a földalatti sírkamra fölött. Minden bizonnyal az elhunytak emlékére történő imádság színhelye, bár olyan kápolna is előkerült Sopianaeban, amelynek, úgy tűnik, egyáltalán nincs bejárata (mint a XIX. – és talán a XX. – számú sírkamra), így valószínűleg csupán előtte mondhatták el a rokonok, ismerősök az imáikat.
Cella Septichora Látogatóközpont – XIX. számú sírkamra. Fülöp Bálint rekonstrukciója
Al secco, al fresco
Az olasz eredetű elnevezések falképkészítési technikákat jelölnek. Szekkó (’al secco’ = szárazon) esetén a száraz vakolatra festenek. Freskóknál (’al fresco’ = frissen) a festéket a még nedves vakolatra viszik fel, így bizonyos mértékig maga a vakolat is átszíneződik a festékektől, és ezzel elválaszthatatlan egység jön létre köztük. Ezért az igazi freskók igen időállók, amit néhány pécsi sírkamra belső terében megmaradt 1600 éves falfestmény is bizonyít.
Cella Septichora Látogatóközpont – Korsós sírkamra. Fotó: Cseri László
